TT úrinő, de mindig ő a legsárosabb. A boxban nem szoktam megkötni pucoláshoz, mindig finoman forgatom: menj kicsit hátrébb, másik oldalad, úgy állj, hogy lássam is. Szépen reagál, már itt felvesszük a kapcsolatot, jó tenyérrel megérinteni egy ilyen nagy állatot. Persze gumi vakaró, kevés gyökér, több szőr kefe, nem durván, de alaposan. A sörényét, üstökét, álla alatti részt - azt kéjesen szereti - műanyag kefével, farkát farok kefével. Közben TvonSch néha végigrohan az üres istállón, hogy hol tartunk, ha még a nyerget nem raktam föl, továbbrohan ügyeit intézni, fegyelmez és leereszkedik, távolságot tart és begyűjti a hódolatokat a helyi kutyáktól. A boxajtót soha nem húzom be, az én lovam magától nem megy ki. Csak egyszer, sárláskor az Ahmed arabhoz. Felmérte, hogy mekkora rohamra lesz szüksége, hogy betörjön a villanypásztor drótokon a karámba, ellökte magát az istálló előtti betonról és persze bejutott, majd boldogan rohantak ketten a nem kis karám legvégébe.

Ha nem én látom, nem hiszem el. De ez csak egyszer volt...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.