Izrael igazából csak egyszer teszi próbára az ember - amikor elhatározza magát, hogy elmegy oda. Utána már beszippant, sodor, meghat, mosolyt csal az arcunkra. Nagy levegővétel majd a média, a hírek, sztereotípiák figyelmen kívül hagyása után a lovas bepakolja táskáját és irány Galilea.

Egyedül, párban vagy csoportban - nem is kérdés, hogy egy gyakorlott lovas feltalálja-e magát az út során. Annyival nehezebb szituációkat is megoldott már, hogy ez nem is igazi kihívás. Megérkezés után pedig nincs más teendő, mint a túrát szervező és egyben vezető gondjaira bízni magunkat. Transzfert kapunk a hoteltől vagy a reptértől - ahogyan kívánjuk - és belekerülünk egy precízen működő, mégis oldott, jó hangulatú program mennyországba. Megérkezünk az első éjszaka szálláshelyére, ahol a bemutatkozás és ismerkedés mindenféle feszengés nélkül zajlik az autentikus vacsora felett.

Természetesen azonnal meg is van a közös nevező. Bárhonnan érkeztünk is ebbe a benzinkút melletti arab, műanyag terítős, családi étterembe, nagyon hasonló úton, ugyanarra tartunk. És ez az erő, ami egy formálódó közösségben van, az egyik legüdvözítőbb érzés, amit az ember átélhet. Lovasok vagyunk, tiszteljük és szeretjük a természetet, úgy élünk, hogy szabadok legyünk és másokat is szabaddá tegyünk. Meg tudunk bízni magunkban és egy önálló akaratú élőlényben és megtanultuk megköszönni a kapott bizalmat.

Persze mindennek ellenére az ilyen alkalmakra összeverődött csoportok mindig igen heterogének. Hiába jelöltük be korábban a túra foglalásakor, milyen tapasztalattal rendelkezünk, a túravezetőnek fel kell mérnie a képességeinket, elképzeléseinket. Valamint ha vezetőnk jó házigazda is egyben, akkor az elvárásainkat is tudnia kell. Az izraeli túra szervezője, Yair tehát megkérdezi, mire számítunk és ebből jó pszichológus módjára kikövetkezteti, ő mire számíthat tőlünk. Felteszi az egyik legfontosabb kérdést is, hogy milyen lóval lennénk boldogok. Erre az egyik legtalálóbb választ e túra alkalmával hallottam: "olyat, ami illik a csoportba". Valóban. Ha nem akarunk mindig a csoport előtt nyargalni (ami persze szigorúan tilos), vagy erőnek erejével loholni utánuk, ha nem akarunk kitűnni, bravúroskodni, veszekedni vagy szerencsétlenkedni, ez a legjobb válasz.

Persze ezt a kérdést csak olyan túravezető teheti fel, akinek sok ló áll a rendelkezésére, amiből lovasainak választhat. De ez egyáltalán nem biztos, hogy ez mindenhol így van. Vegyük tehát komolyan a túra foglalásakor annak előrejelzett nehézségét és kihívásait.

Az első napnak egy felelős szervezés esetében az ismerkedés jegyében kell telnie. Ez itt is így volt. A lovakkal ismerkedünk, a felszereléssel, a terepviszonyokkal és a csoportunk dinamikájával. Ideális esetben röviden még a lovardában felmérik tudásunkat, majd egy rövidebb távú tereplovaglással. Itt a fontos információk nyolcvan százalékára fény derül. Kinek milyen tudása van, mennyire tud a neki kiosztott helyén maradni és szerepének megfelelni.

Afrikában például nem ritka, hogy igen nehéz szituációkban is üzembiztosan helyt kell állni és ezt szigorúan le is tesztelik. Saját lovunkat el kell lovagoljuk a többitől akár egyedül, iramát és a haladási irányát azonnal és bármilyen mértékben megváltoztatni. Nem véletlen - ott a csoportokra esetlegesen rátámadó vadállatokat néha csak a csoport szétválasztásával, a támadó állat elcsalásával tudják lekezelni. Izraelben természetesen ilyesmi nincsen, egy valamire azonban nagyon kell figyelni és ezért nélkülözhetetlen, hogy lovát mindenki a legnagyobb kontroll alatt tartsa: a területek mindenhol szögesdróttal vannak felosztva, ezzel tartják kint, illetve bent a szabadon legeltetett teheneket. Semmilyen kontrollt vesztett vágta és egyénieskedés nem megengedett, mert borzasztó baleset lehet az ára.

Hiába nyaralunk, hiába mindannyian vendégek vagyunk, a nagyobb tudású lovasok igenis felelősséggel tartoznak a gyengébb képességűekért és a túra sikerességéért. A túralovaglás csapatmunka, ezért segítenünk kell a túravezetők munkáját. Továbbá ahogy Yair mondta, jelezzük, ha valamivel nem vagyunk elégedettek, mert amiről a túravezető nem tud, azt nem is tudja jobbá tenni. Márpedig ő úgy old meg minden, szinte megoldhatatlannak látszó problémát, ahogy az igazi profik csinálják: feltűnésmentesen és precízen. A csoporttal a saját nehézségeit egyáltalán nem éreztetve. Sőt, amit az egész túra során a helyieken látunk az az, hogy élvezik, amit csinálnak.

Praktikus, ha viszünk magunkkal saját nyeregtáskát, a jobb minőségűek mindenféle nyereghez rögzíthetőek és így minden reggel előre bepakolhatunk mindent, amire szükségünk lehet. Ami elázhat, azt csomagoljuk be rendesen, aminek kéznél kell lennie, azt tegyük a megfelelő helyre. Persze a saját felszerelés használatára a szervezőktől előzetesen engedélyt kell kérnünk. Ők gondoskodnak a megfelelő mennyiségű folyadékról és élelmiszerről, de az öltözetünkről nekünk kell. Mindig vigyünk magunkkal vízálló és meleg ruházatot. Egy 7-10 napos túra alatt szinte bármely országban előfordulhat rossz idő. Egy egész napot ücsörögni egy átázott nadrágban és egy víztől cuppogó nyeregben, az felettébb kényelmetlen. Márpedig  a sima esőkabát nem gátolja meg az esőt, hogy befolyjon a fenekünk alá.

Izraelben a western lovaglás a legelterjedtebb, tehát ilyen felszerelésre számíthatunk. Yair lovai quarter és arab keverékek, szívós, nyugodt, megbízható állatok, akik azért mégis atletikusak, és kedvvel mennek. Igazából bármilyen stílusban lovagolhatjuk őket, az egyértelmű utasításoknak engedelmeskedni fognak. Ezen az izraeli, igen nehéz terepen pedig igenis kell őket lovagolni, támogatni, segíteni. Gyakran teljesen egyenetlen talajon visz az utunk, egy kanyonban folyó patak medrében, éles, guruló köveken, az úgynevezett Gospel Trailen, amelyen Jézus is ment a Genezáreti tótól Názáretig. A mélán legelésző tehenek között tehát feltűnik egy-egy zarándok is velünk szemben.

Máskor elképesztő meredélyeken haladunk fölfelé, a keresztes vitézek nyomában, hogy feljussunk a Hitin Hornhoz, ahonnan Izrael alighanem legszebb kilátása nyílik egy vulkán kráterének peremén bólogató olajfák közül a Golán fennsíkra és a Genezáreti tóra. Innen ered a Jordán folyó, amelyben a lovakat megitatjuk és ha kedvünk van, mi magunk is megfürödhetünk. Majd utunkon a Kármel hegy felé megkerüljük a Jezreel völgyből kiemelkedő, mindig másik arcát mutató Tábor Hegyet is.

Egy izraeli lovastúrára a tavaszi hónapok a legalkalmasabbak. A rövid és üdítő téli pihenés után tavasszal elképesztően friss és buja a természet. Ilyenkor a virágzó és egyszerre termő narancs, mandarin, pomelo és grapefruit ligeteken keresztül lovagolhatunk, hogy aztán a datolya pálma erdőkben ebédeljünk.

Nem jelent kis problémát a lovastúra szervezőinek, hogy olyan ételt vigyenek magukkal a túrák során, amelyek kibírják az egész napos tereplovaglást. Yair menüje pedig a helyi specialitásokból és a sok éves tapasztalatból merítkezett. Aszalt fügét, datolyát, humuszt és egy különleges, sajttal töltött pita féleséget fogyasztottunk, majd az elmaradhatatlan vörösbort és török kávét szürcsöltük. De egy pillanatig ne legyenek ábrándjaink, ez a túra nem egy fogyókúra. Hiszen esténként a vendéglátóink a  helyi kibucok lakói, Yair régi barátai, hamisítatlan helyi figurák a legnagyobb vendégszeretettel fogadnak minket, ami csak elképzelhető.  Így  a csoport soha nincs magára hagyva és unalomra kárhoztatva. Lovaglás után a leghíresebb városok, szenthelyek és látképek tárulnak elénk, egy helyi, az országa iránt elkötelezett ember szemüvegén keresztül.

Az izraeli túra nem csak egy gyönyörű vidéken, nagy gondossággal és szakértelemmel végigvitt utazás, de a nyitottabbaknak egy szemléletváltó életélmény is lehet. Egy tapasztalat arról, milyen az, amikor egy közösség tagjai együttműködnek, milyen az, amikor értékelik a hozzájuk érkezett idegent és az ő kíváncsiságát. Milyen egy ország, ahova nagyon sokan tartozni szeretnének évezredek óta. Mert hogy a túra és a kiegészítő programok szervezése során mindenki, aki a helyi közösségből hozzátenni tud és akar ennek a sok hozzájuk érkezett külföldi lovasnak élményéhez Izraelben, az hozzá is tesz. Nekünk csak be kell fogadni ezt.

A túrát támogatta és bővebb információval szolgál a KLP Lovasfelszerelés
info@klp.hu

A cikk eredetileg a Lovas Nemzet 2014- májusi számában jelent meg

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.