TvonSch pontosan tudja, hogy amíg a fedelesben vagy karámban dolgozunk nem jöhet be. Nem tudta mindig, ezért bezártam a bokszba, ahol elég keservesen vonyított jó pár percig és nagyon utálta az egészet. De volt, hogy a ki be rohangálást fokozva, magára vonta a kóbor kutyákat, és amikor már meleg volt a helyzet, berohanva ötöd magával, védelmet érezve lovam és magam személyében, szembefordult velük. Ennek az lett a vége, hogy a gomolygó falka közé kellett vágtázzunk ordítva, hogy elég legyen, kifelé rohadékok! De a telivér átlovaglásába ez is remekül belefért, és az együtt megélt győzelem szép lassan összekovácsolt minket, meg a kutya is felnőtt. Hol az egyik ajtónál leselkedik, hol a másiknál, egyiket sem szoktam bezárni. Csak a macskák telepszenek föl puhán a fa burkolat tetejére, jobb a biztonság alapon, TT fülrezdülésétől követve. És ha a zablát a kézből kirágatni (sokáig TT ezt kirángatninak olvashatta) rész következik, jó ló és nyakveregetés zajokkal, akkor lép alázatosan a járásra, majd felbátorodva rohangál ő is pár kört lovak megirígyelhetnék dobogással. Általában a lesétálást a karámok mögötti mezőn visszük véghez, de most a hó alatt ropog a fagyott belvíz még a kutya lábak alatt is, mely a csatnál fogott szár elég gyors összeszedéséhez vezet nyugodt orrgőz eregetések helyett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.