TT a pályán volt 3 évig. Mikor onnan hozzám került, rögtön elmondta, hogy nem szokott orrszíjhoz. Vagyis mikor összekapcsoltam rajta, a fejét le-föl dobálta őrült tempóban és szinte földhöz vágta magát a boxban. Ez engem hidegen hagyott, így kénytelen volt tudomásul venni, hogy most máshogy van. De hamar rájöttem, hogy felesleges ott vitát nyitni, ahol nem szükséges. Mivel nem hannoveri az orrszíj, hanem kombinált, de vagy úgy meg kell szorítsam, hogy nem tud egy-egy jutalom falat füvet sem tépni magának, vagy lazábbra kell hagynom, de akkor letolja az álla alól, és az mindkettőnket nevetségessé téve csak lifeg. Az angol orrszíj csupán dísz, és lehet nagyon mutatós, de tulajdonképp fölösleges. A hannoveri vagy mexikói a szájszegletben tartaná a zablát, de igyekszem úgy lovagolni - illetve olyan finom kézzel kell úgyis lovagolnom - hogy középen maradjon a zabla. Így kihúzom az orrszíjat a mindig aktuális kantárról, most is két gyönyörű világosbarnám van a szekrényemben. Nem pontoz minket senki, ezt megbeszéltük.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.