A lovak szervezete és fizikai felépítése rendkívül kényes, ezért még ha a legjobb körülmények között is tartjuk őket, és szakértelemmel valamint odafigyeléssel bánunk velük, sajnos akkor is előfordulhat, hogy megsérülnek vagy megbetegszenek. Embert próbáló feladat ilyenkor helytállni és nyugodt döntéseket hozni. De a helyes és konfliktusmentes rehabilitáció sem éppen kis kihívás.

Mindenkinek mást jelent, de egyformán nehéz

Több mindent jelenthet az ember a saját életében az, hogy lovagol. A rangsorban, mint tevékenység vagy lelki töltet kétség kívül elöl áll, csak más-más minőségben. Míg egyeseknek hobbiból űzött sport, vagy éppen élsport, másoknak egy tanulási folyamat, és nem elsősorban az adrenalint vagy a testi fáradtságot keresik benne, inkább annak az örömét, milyen egy másik élőlénnyel pusztán intellektuálisan együttműködni. Lehet könyvek és elméletek által alátámasztott kiképzés, vagy éppen a természeti énünkhöz való visszatérés és egyféle nyugvópont rendszeres és örömteli felkutatása. Éppen ezért mindenkinek más hatással lehet az életére, ha a lova betegségtől vagy sérüléstől szenved. Kedvencünk és lelki társunk fájdalma más-más, de mindenképpen fájó ponton érinti minket. Egyformán kiszolgáltatottak vagyunk abból a szempontból is, hogy sem megkérdezni nem tudjuk tőlük, hogy hol fáj vagy mit éreznek, sem megnyugtatni nem tudjuk őket.

Türelem, fokozatosság, természetesség

Sokféle lóbetegség és -sérülés létezik. Ezek lehetnek súlyosabbak vagy kevésbé súlyosak, de minden esetben gondosan kigondolt és türelemmel véghezvitt rehabilitációt igényelnek. Türelem: a legfontosabb ilyen szituációban, hiszen a felépülés siettetésével könnyen visszaesést érhetünk el. Fokozatosság: a lovaglásra minden körülmények között érvényes fogalom. Jelen esetben azért is hangsúlyozottan fontos, mert a munka félbeszakadtával a felépített izomzat nagyon hamar elsorvad, sőt a betegség okozta diszkomfort érzet miatt, akár helytelenül átalakulhat. Ha például lábsérülésről van szó, akkor a sérülés gyógyultával az ellenkező oldali láb, váll vagy medence rehabilitációjára is figyelmet kell fordítani. Fokozatosan lehet tehát csak a munkát felvenni, semmilyen körülmények között sem folytathatjuk ott, ahol a betegség vagy sérülés előtt abbahagytuk.

Természetesség: az első terhelések alkalmával legjobb, ha szabadon, de legalábbis futószáron mozgatjuk meg a lovakat. Ilyenkor alaposan meg tudjuk vizsgálni a mozgásukat, hogy teljesen tiszta-e, nincs-e egy oldali vagy aszimmetrikus terhelés testük egyik részletében sem. Ne feledkezzünk meg ugyanakkor arról sem, hogy ha sokáig kényszerült a lovunk bent maradni és nem volt alkalma a nyújtózásra és a bohóckodásra, akkor a hirtelen szabadságtól túlzásba is vihetik az futkározást és könnyen újra lesérülhetnek. Vannak persze olyan sérülések, melyek teljes leállítást és mozgásmegvonást igényelnek, a kevésbé súlyosak idején viszont ne vonjunk meg minden ingert tőlük: rövid időre tegyük ki karámba őket egyedül, vagy sétáljunk velük. Erre persze nincs mérce, nehezen lehet csak eldönteni, mikor mi a helyes döntés. Hallgassunk a szívünkre és a lovunkra, mert sajnos általánosan elterjedt, hogy mindenki remekül ért a lovakhoz, főleg a másikéhoz, és egyszerre gyártanak egymásnak ellentmondó elméleteket, de valójában, ha komoly baj van, mindenki tanácstalan. A felelősséget pedig egyedül a gazda viseli és a lelki nehézségekkel is neki ki megküzdeni.

A fehér pata mindig gyengébb szerkezetű

Kovács szerszámok, gyógy- és kötszerek

Mindenképpen ajánlatos egyébként, ha tartunk a felszereléseink között alapvető kovácsszerszámokat és gyógy-, illetve kötszereket. Ezek közül a legfontosabbak: a kalapács, a patkólevevő fogó, a szögmeghúzó fogó és a szögcsonkoló, de nem árt ha van patareszelőnk is. Minden ilyet lehet ma már kapni lovasboltokban. Gyógyszerek közül tartsunk minden sérülés fertőtlenítésére betadin oldatot és szappant, melyekhez patikában is hozzá lehet jutni. Szintén fertőtlenítésre használhatunk hyperolt és cinkoxidos fertőtlenítőt, felületi sérülések hámosítására és/vagy lefedésére neogranormont vagy bepantent és kék sprayt, illetve régen divat volt a cubatol is, nyír- és patarohadásra javasolt a hyposol és a patakátrány, valamint kötözéshez kellhet a steril mull-lap, a vatta és a leokoplaszt. Valamint nem árt, ha van a lovardákban készleten fenilbutazoln por – mindenféle gyulladás kezelésére. Ezek közül a legtöbbet gyógyszertárakban is lehet kapni, a többit állatgyógyászatokban kell keresnünk. Kevésbé súlyos sérülések esetén is csak akkor kezeljük azonban a lovakat önállóan, ha biztosak vagyunk benne, mit csinálunk, ellenkező esetben mindenképpen kérjünk tanácsot egy szakembertől: állatorvostól vagy adott esetben kovácstól.

Egy rehabilitáció naplója

Sajnos az én lovammal is megtörtént, ami mindegyikkel megtörténhet: egy rossz helyre ütött szög tályogot okozott a patájában. Mivel viszonylag gyenge a pataszerkezete, régóta négy lábára van vasalva. Sajnos azonban a tályog kifakadásához a patkót le kellett venni róla, a körme így pár nap alatt nagyon elkopott. A következő patkolásnál tehát duplán hátrányos helyzetben volt, hiszen még a fájdalom emléke is élesen benne élt, így csak nehezen lehetett feltenni a következő vasat. Sajnos ragasztásról a rendkívül sáros talajviszonyok mellett szó sem lehetett (illetve azért sem volt ajánlott, mert ha a tályogot a ragasztó elzárja, és az nem tud tisztulni, újra begyulladhat). A rehabilitációt olyan elmélet szerint végeztem, amely a ló szabadságát és szabad mozgását tartja első sorban szem előtt. Ez persze csak egy elképzelés, létezhetnek ettől teljesen különböző, de szintén eredményes kezelések is. Sőt, valószínűleg minden lovat temperamentumától függően kicsit eltérő módszerrel érdemes ismét munkába venni.

Lépésről lépésre

A munkát csak nagyon lassan, három hét után tudtuk megkezdeni, amíg a pata eleget nőtt ahhoz, hogy a rövid körömben egy esetlegesen az élő részhez közel ütött szög semmiképp se okozhasson újabb problémát. Először szabadon mozgattam meg lépésben és ügetésben a puha talajú fedelesben, éppen csak annyi ideig, amíg az erek megjelentek rajta és a vérkeringése felélénkült. Ezután nagy legeltetéssel jutalmaztam. Ezek az időszakok egyébként, amikor kényszerpihenőre van ítélve ló és lovas, kiválóan szolgálhatják a kapcsolat elmélyítését. Hiszen a lovak igenis értékelik, hogy anélkül foglalkozunk velük, hogy komolyabb kéréseink lennének hozzájuk. Simogassuk, legeltessük őket, élvezzük társaságukat, a maguk módján ők is viszonozni fogják gyengédségünket.

Munka után a következő napon nem mozgattam, csak ellenőriztem, minden rendben van-e. Mivel a járása tiszta volt, duzzanatot vagy melegedést sehol sem tapintottam, egy-két nap pihenő után ismét adtam neki egy picit nagyobb terhelést már futószáron, de egy-egy rövid beugratásnál nem többet. Következő nap ismét csak arról győződtem meg, nincs-e visszaesés. Persze a lovat olyan kevéssé kell terheltem, hogy komolyabb izomláz ne alakulhasson ki. Valamint ahogy korábban is szó volt róla, nem tettem fel rá semmi olyat, ami szabad mozgásában korlátozhatta volna, hiszen semmilyen kikötözésre nem volt szükség.

A helyes egyensúlyozáshoz szabadság kell, a hát- és egyéb fontos izmokat majd felépítjük ismét a helyes lovaglómunkával. Továbbá mivel első sorban terepen lovagolok, számomra az az elsődlegesen fontos szempont, hogy a ló ügyes legyen, le és fel egyaránt gördülékenyen és lazán menjen, saját súlypontját könnyen megtalálja és ha kell áthelyezze, valamint fejével és farával ügyesen ellensúlyozzon. Nehéz dolgom lenne, ha minden ilyet üléssel és esetleg kézzel (pl. a nehéz fej és nyak megtartásával) kéne kilovagolnom. Az csak másodlagos szempont, hogy a szabályos, iskolás fej, nyak és háttartást fel tudja venni, azonban nyilván, ha azt nem tudná, akkor szép íveket és felvételeket sem tudnék lovagolni, a harmónia akkor is borulna.

Ismét lovon

Amikor már több alkalommal meggyőződtem róla, hogy a lovam terhelhető, egy futószárazást követő nap eljött az idő, hogy hosszú idő után először felüljek. Terepen rendszerint szügyelővel kombinált martingállal lovagolok, lovardában anélkül, kantáramról pedig már rég leszereltem az orrszíjat. Ezúttal még a szügyelőt és a martingált is elhagytam és úgy ballagtam ki a rég nem látott mezőre. Teljesen fölösleges lett volna, hogy bent maradjak, és olyan iskolamunkát végezzek, amelyhez igazán se nekem, se a lovamnak nem lett volna kedve, sőt ezt ő minden bizonnyal ki is nyilvánította volna. Jobb esetben sehova nem vezető lemozgató munka lett volna az egész, amelybe még érdekesebb elemek sem illeszthetőek (szűk fordulók, rövid átmenetek, nyújtások vagy rövidítések), rosszabb esetben pedig rögtön veszekedés.

Inkább kimentünk tehát és együtt élveztük a természetet, valamint közösen csodálkoztunk rá a gyorsan megváltozott tájra. Csatnál fogott száron és hátravett vállal sokáig léptem, véletlenül sem feszengtem, vagy vettem fel a szárakat, hogy azzal sietségre ösztökéljem. Kizárólag a derekam mozgott, csizmám és egész ülésem mélyen, a kezem pedig tökéletesen inaktív volt. Majd a hosszú lépés után lassan elkezdtem ügetni. Tudtam, hogy rajta ülve azonnal érezni fogom, ha – akár szemmel észrevehetetlenül – hajszálnyival rövidebbet lépne a rossz lábával, vagy ha bármi asszimetria lenne a mozgásában. Ügettem 5-5 percet mindkét lábra, majd ismét léptem, ezután megint lépés következett, majd rövid ügető átmenettel beugrattam rövid vágtába és 2-2 percet vágtáztam, melyet levezető ügetés követett. A ló egy pillanatra sem vesztette türelmét, nem akart többet menni, vagy ellenszegülni. A hazafelé menetben aktív volt, hosszúakat lépett, mélyen be a nyereg alá és főleg tökéletesen elégedett is lehetett.

Visszatér a régi rend

Másnap hagytam pihenni és a karámbeli pajtásokkal játszani. Mozgását csak szabadon néztem meg. Aztán egyre növeltem a hosszokat, kezdtem többet vágtázni, de jó darabig csak rövid- vagy munkavágtában, és mindig egy napos pihenőket hagytam a regenerálódáshoz. A ló egyetlen alkalommal sem akaratoskodott, mindig pontosan felmérte, hogy amennyit én diktálok, annyi lesz valóban jó és elég neki is. Ez természetesen a probléma súlyosságára is utalt. Jó néhány alkalom után mentem csak pályára vele, az iskolás foglalkozást csak a teljes és meggyőző rehabilitáció után kezdtem újra.

A cikk eredetileg a Lovas Nemzetben jelent meg.

Kovács felszerelések a KLP-nél

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.