Az enyhe téli napokon mindig kimegyünk terepre, mintahogy kint vagyunk egész évben. Mi azt szeretjük mind a hárman. Események mindig vannak, de azért vannak, hogy megoldjuk. TT a pályáról került hozzám, sose látott és szagolt birkanyájat. Amikor először a fák mögött megérezte a szagot, a visszatartás enyhe kifejezés. Na haladjunk, haladjunk, kommentáltam csizmával, pálcával és már ott is voltak előttünk, majd bambán felnéztek, és szépen kétfelé szaladva utat nyitottak nekünk. Ez TT-nek annyira tetszett, hogy legközelebb már húzott mindenféle nyáj felé, ha meglátta őket a mezőn. Ő azt nem tudja, hogy csak ha nincs velük a pásztor a kutyáival akkor játszuk ezt. Ha kint van, akár több száz méterre, mindig intek és ő azonnal visszaint, mint egyetlen mozgó pontnak a láthatáron, aki színt visz a napjába. Szerintem nagyon szép kép lehetünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.